Carmen

Igen-igen egy opera. Tapasztalataim szerint erősen megosztó műfaj. Aki látta a Pretty woman-t, az már Richard Gere-től hallotta, hogy „Az első találkozás az operával eldönti, hogy lesz tovább: az ember vagy megszereti, vagy megutálja, ha tetszik, mindig szeretni fogja, ha nem, talán megtanulja méltányolni, de sohasem fog a lelkéhez férkőzni.” Akkor ott, a filmben Julia Roberts az előadás után picit könnyes szemmel azt válaszolta egy idős hölgy hozzá intézett kérdésre, aki arról érdeklődött, hogy hogy tetszett: „Majd összepisiltem magam a gyönyörűségtől.” Akkor, ott San Franciscoban tehát működött a varázslat.
Nem tudom a szabadtéri előadásai után hányan mentek így haza a Dóm térről, de biztos sokan voltak, akiknek a Carmen volt az első találkozás az operával.
Georges Bizet 1872 őszétől 1874 tavaszáig dolgozott a mű komponálásán, aminek a kézírásos verziója a beszámolók szerint körülbelül 1200 oldal lehetett. Az operát többszöri halasztás után, 1875 március 3-án mutatták be Párizsban, az Opera Comique-ban, ahol a címszerepet Marie Célestine Galli-Marié 250-300 frankos, akkori viszonyok szerint „sztárgázsiért” játszotta. Magyarországon a Nemzeti Színházban volt a darab permierje 1876 október 28-án. Magyar nyelvre Ábrányi Kornél fordította.
A szerző már nem élte meg, amikor az 1875. októberi bécsi előadás elindította a Carment a világhír felé vezető úton, ami Bizet-t a leghíresebb opera-zeneszerzők soraiba emelte
Szegeden Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Kesselyák Gergely zenei vezetésével a következő szereposztásban került színpadra. Carmen, cigánylány: Mester Viktória, Don José, tizedes: Arnold Rutkowski, Micaela, parasztlány: Frankó Tünde, Escamillo, torreádor: Nmon Ford, Remendado, csempész: Boncsér Gergely, Dancaire, csempész: Haja Zsolt, Zuniga kapitány: Cser Krisztián, Morales, szakaszvezető: Cseh Antal, Frasquita, cigánylány: Fischl Mónika, Mercedes, cigánylány: Jelena Končar.

Az ember tragédiája

 Sziasztok! A múlt heti beszámoló (A víg özvegy) után ismét szabadtéris képeket szeretnék mutatni Nektek. A 2011-es évadot Madách Imre legismertebb műve nyitotta, és ez volt a 16. nyár, amikor színpadra került Az ember tragédiája a Dóm téren. Egyes források szerint a Tragédia a legtöbbször színpadra állított költemény Magyarországon (A szegedi szabadtérin 1933 és 1939 között évente bemutatták), és a műben elhangzó híres mondatok – „Mondottam ember, Küzdj, és bízva bízzál”, „A gép forog, az alkotó pihen” - a legismertebb irodalmi idézetek közé tartoznak. Madách több mint egy évet dolgozott a művön, melyről elkészülte után, először Szontágh Pál majd Arany János véleményét kérte ki. A darabot 1947-ben betiltották, 1955 januárjában ismét bemutatták, de csak további két év múlva, 1957 márciusától játszotta ismét a Nemzeti Színház. A műből Jankovics Marcell rendezésében film is készült. A film érdekessége, hogy Jankovics mind a 15 színt más-más stílusban készítette el
Szegeden, Vidnyánszky Attila rendezésében a következő szereposztásban állították színpadra 2011-ben: Az Úr: Varga József, Ádám: Rátóti Zoltán, Éva: Ónodi Eszter, Lucifer: Trill Zsolt, Énekes: Földes László Hobo, Kepler: Cserhalmi György, Péter apostol: Blaskó Péter, Miltiádész: Gáspár Sándor, Lucia: Szűcs Nelli, Fáraó: Tóth László.

A víg özvegy

Sziasztok! Most, hogy a Napfény városában is térdig ér a hó, gondoltam itt az ideje visszarepülni kicsit a szegedi nyárba. Ha már nyár és Szeged, akkor természetesen szabadtéri. De kezdjük az elején. Tavaly Barbitól azt az ajándékot kaptam a születésnapomra, hogy befizetett Dusha Béla bácsi fotótanfolyamára. A tanfolyamon többek között lehetőségünk volt részt venni a szabadtéri próbáin is, így felejthetetlen élményeket szereztünk valódi színpadi fotózásban. Mondanom sem kell, hogy új kihívásokkal találkoztunk, de nagyon sokat lehetett tanulni ezeken az estéken. A következő bejegyzésekben a próbákon készült képekből szeretnék egy válogatást mutatni Nektek.

A szezon második előadása Lehár Ferenc egyik legnépszerűbb operettje, A víg özvegy volt, amiről azt olvastam, hogy a legenda szerint a bécsi ősbemutató, 1905. december 30. óta nincs olyan este, hogy valahol a világon ne játszanák A víg özvegyet. Magyarországon első alkalommal Budapesten a Magyar Színházban mutatták be, 1906. november 27-én. Hollywoodban négy filmváltozatot forgattak a műből és játszották már New Yorkban a Metropolitanban  is.

Szegeden, Kozma Péter rendezésében a következő szereposztásban került színpadra 2011. nyarán: Glavari Hanna gazdag özvegy: Herczenik Anna, Gróf Danilovič Danilo, követségi titkár: Kálmán Péter, Báró Zéta Mirko, nagykövet: Haumann Péter, Valencienne, a felesége:Keszei Bori, Camille De Rosillon, francia attasé: Boncsér Gergely, Nyegus: Bajor Imre, Sebastian Cascade, diplomata:Vida Péter , Raoul Saint Brioche, diplomata:Mészáros István, Kromov, politikai tanácsos:Szacsvay László, Olga, a felesége:Molnár Piroska, Bogdanovics, konzul:Földes Tamás, Sylviane, a felesége: Csákányi Eszter, Prisics, katonai attasé: Gárday Gábor, Praskovia, a felesége:Hernádi Judit.

Borospohár filozófia

A minap eszembe jutott a klasszikus vélekedés a félig töltött pohárról és az optimista-pesszimista életszemlélet képviselői véleményéről. Ki-ki a saját látásmódja szerint mond véleményt ugyanarról a képről. Ez így van minden kép esetében, és gondoltam hozzuk össze a két gondolatot egy képben, úgy, hogy valóban van különbség a félig teli és félig üres között. Persze a kép a fejemben egyszerűen összeállt, de a megvalósításhoz szükség volt egy-két további hozzávalóra, mint stabil állvány a gépnek, egyenletes háttér, jó fények, üres-, félig teli-, és teli poharak, valami kis kiegészítő és persze türelem az egész "összerakásához". Figyelni kellett, hogy a poharak kívül-belül tiszták maradjanak stb. Szóval a kép készítése elég mókás volt és közben készült egy werk kép is. Azon gondolkodtam, hogy így a kép és a hogyan készült verzió együtt kerek.

Te mit gondolsz melyik-melyik?

És a werk fotó