Carmen

Igen-igen egy opera. Tapasztalataim szerint erősen megosztó műfaj. Aki látta a Pretty woman-t, az már Richard Gere-től hallotta, hogy „Az első találkozás az operával eldönti, hogy lesz tovább: az ember vagy megszereti, vagy megutálja, ha tetszik, mindig szeretni fogja, ha nem, talán megtanulja méltányolni, de sohasem fog a lelkéhez férkőzni.” Akkor ott, a filmben Julia Roberts az előadás után picit könnyes szemmel azt válaszolta egy idős hölgy hozzá intézett kérdésre, aki arról érdeklődött, hogy hogy tetszett: „Majd összepisiltem magam a gyönyörűségtől.” Akkor, ott San Franciscoban tehát működött a varázslat.
Nem tudom a szabadtéri előadásai után hányan mentek így haza a Dóm térről, de biztos sokan voltak, akiknek a Carmen volt az első találkozás az operával.
Georges Bizet 1872 őszétől 1874 tavaszáig dolgozott a mű komponálásán, aminek a kézírásos verziója a beszámolók szerint körülbelül 1200 oldal lehetett. Az operát többszöri halasztás után, 1875 március 3-án mutatták be Párizsban, az Opera Comique-ban, ahol a címszerepet Marie Célestine Galli-Marié 250-300 frankos, akkori viszonyok szerint „sztárgázsiért” játszotta. Magyarországon a Nemzeti Színházban volt a darab permierje 1876 október 28-án. Magyar nyelvre Ábrányi Kornél fordította.
A szerző már nem élte meg, amikor az 1875. októberi bécsi előadás elindította a Carment a világhír felé vezető úton, ami Bizet-t a leghíresebb opera-zeneszerzők soraiba emelte
Szegeden Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Kesselyák Gergely zenei vezetésével a következő szereposztásban került színpadra. Carmen, cigánylány: Mester Viktória, Don José, tizedes: Arnold Rutkowski, Micaela, parasztlány: Frankó Tünde, Escamillo, torreádor: Nmon Ford, Remendado, csempész: Boncsér Gergely, Dancaire, csempész: Haja Zsolt, Zuniga kapitány: Cser Krisztián, Morales, szakaszvezető: Cseh Antal, Frasquita, cigánylány: Fischl Mónika, Mercedes, cigánylány: Jelena Končar.